I. Közös Ügyeink Konferencia

I. KÖZÖS ÜGYEINK KONFERENCIA
GONDOSKODUNK, TEHÁT VAGYUNK

2018. FEBRUÁR 28.
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Első rendezvényünk célja egy közös jövőtervezést elindító szakmai-emberi párbeszéd
döntéshozók, szakemberek és érintettek részvételével.

Program
9.00.- Regisztráció, ismerkedés
9.30.- Köszöntő
Miért kulcsfontosságú a Gondoskodásról beszélni?

Földesi Erzsébet, főtitkár, Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa
9.40.- JELENÜNK – helyzetkép az érintettek szemszögéből
 Az ápolási díj és a munka, ami mögötte van – Gyöngyszem Szülői Egyesület képviselője
 A támogató szolgálat, fogyatékos emberek társadalmi aktivitásának növelésére – felkérés alatt: Kerti Andrea vezető, Barnabás Református Támogató Szolgálat
 Nappali ellátó intézmények – Péntek Imréné GEMMA Központ
10. 00.- A Gondoskodás emberi jogi megközelítése – MEOSZ emberi jogi szakértője
Kinek a kötelessége a Gondoskodás?
• fr. Szabó József OFM vikárius, az Autista Segítő Központ lelki igazgatója
• Kováts Eszter politológus, Friedrich-Ebert-Stiftung
• Gyarmati Andrea szociológus
10.40.- Hozzászólások
11.00.- Szünet
11.30.- JÖVŐNK – Családban, közösségben élésünket meghatározó irányelvek
Pálfay Erzsébet Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom hálózatvezetője
11.45.- Négy éves tervünk – konkrét koncepciók bemutatása az érintettektől
• Ápolási segélyből foglalkoztatási jogviszony – Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület
• Ideális támogató szolgálat – Hegedűs Lajos, Mozgássérültek Somogy Megyei Egyesülete
• (Családi) Nappali foglalkoztatók/ ellátó intézmények súlyosan- halmozottan sérülteknek is
12.15.- Négy éves tervük – konkrét koncepciók bemutatása a kormány/döntéshozók, pártok képviselőinek részvételével
felkérés alatt: Czibere Károly Szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár
Pártok szakmapolitikusai felkérés alatt: MSZP, LMP, Jobbik, Együtt, Demokratikus Koalíció, Párbeszéd Magyaroszágért, Momentum
13.20.- Közönség kérdései, hozzászólások
13.50.- Summa, rendezvény zárása

Helyszín: Marczibányi Téri Művelődési Központ Színházterem, Budapest 1022 Marczibányi tér 5/A.

Mindenki kerülhet életének egy bizonyos szakaszában olyan helyzetbe, hogy Ő maga gondoskodásra szorul, vagy komoly segítségre lenne szüksége családtagjairól, szeretteiről való gondoskodásban, ápolásban. Tehát nem egy szűk réteget érintő marginális problémáról van szó, hanem mindannyiunk közös ügyéről.

Ezt felismerve célunk, hogy a GONDOSKODÁS legyen közös társadalmi ügy.

Szeretnénk elérni, hogy a társadalmi szintű gondoskodás elve az ebben érvényesülő számos szempont megismerése révén közös üggyé váljon, s az érintettek egyenrangú szerep- és felelősségvállalása mellett egy összefogás valósuljon meg.
Ezáltal a fogyatékossággal élők, illetve családjaik ügye kikerülhet végre a kínos, terhes megítélés alól és a problémákra magas minőségű válaszok, cselekvési terv és konkrét intézkedések születhetnek.
Fontos lenne a korábbi szemlélettel szemben magától értetődővé tenni a társadalmi közgondolkozás és a megvalósuló intézkedések szintjén is, hogy a fogyatékossággal élőket és valamennyi gondoskodásra, ápolásra, ellátásra szoruló egyént természetesen megillet az a jog, hogy családjukban, a lakóhelyükön vagy önállan élhessenek. Fontos lenne, hogy az ehhez szükséges feltételek megteremtése a megfelelő szemlélet kialakításának köszönhetően magától értetődő módon következzen mikro-és makró szinten egyaránt.
Az ehhez szükséges hiányok pótlása és anomáliák megszüntetése semmiképpen sem egyik vagy másik szereplő kizárólagos feladata.
A magas támogatási szükségletű személyek (fogyatékossággal élők, idősek, betegek) ápolása és gondozása a humánum kiemelkedő megnyilvánulása, olyan magas minőségű emberi érték, munka és olyan társadalmi minta, amely miatt nemhogy anyagi és szoció-ökonómiai hátrányba nem kerülhetnének az érintettek, de támogatás illeti meg őket anyagi, intézményi és mentális segítségnyújtás formájában.
Szeretnénk elérni, hogy a társadalmi szintű gondoskodás egy olyan új, és mindenki által megélt pozitív fogalom – akár egy új paradigma – legyen, amelyet szem előtt tartunk vezetőként, beosztottként, szülőként, és szüleink gyerekeiként. Célunk, hogy ez természetessé váljon a társadalom egyenrangú tagjaiként velünk élő rászoruló személyekkel kapcsolatos hozzáállásban az egyén és a közösség szintjén egyaránt. Legyen evidencia a gondoskodás és az ehhez biztosított támogatás eszméje!

Szeretettel várjuk!