Érdekképviseleti munkánkban, sikereinkben központi szerepe volt és van a személyes történeteknek.
Ezek azok, amiket mi, érintettek szülők először megosztottunk egymás között – az első kapcsolódás, ami bizalmat is épített, ami egyik építőeleme volt annak, hogy közösséggé váljunk.
A saját történeteink elmesélése során rájöttünk, hogy mennyi közös problémánk van. Hogy bár minden kacifántos gyerek sorsa egyedülálló, mégis megtalálhatóak bennük ugyanazok a rendszerszintű hiányosságok; és ezek akkorák, amiket csak közösen tudunk megoldani.
A személyes történeteink tesznek hitelessé minket, és segítségükkel azoknak is érthetően el tudjuk mondani a helyzetet, akiknek nincs erről tapasztalatuk. Megérintenek, szolidaritást ébresztenek, és hatásukra odaáll melléd a másik. Kiáll melletted, az ügyedért. És ez már az ő története is lesz.
Saját felelősségünk, hogy a sorsunk hogy alakul, de a társadalom, a döntéshozók közös felelőssége, hogy milyen a társadalmi berendezkedés és hogy a nagy támogatási szükségletű emberekkel hogyan bánnak. Ezért minden személyes történet a közös történetünk is.
Nézzünk néhány konkrét példát!
Az Otthonápolás kampányainkban rendszeresen jelentettünk meg személyes történeteket különböző médiumokban. A 2018-as nagy részsiker előtt tíznél több érintett család személyes történetét ismerhették meg az emberek a különböző médiumokban.
Egy nap ápolás videó, amit több mint egymillióan néztek már meg, amiből az emberek megérthették, hogy mit jelent az otthonápolás:
Az Örkény Színház Kiváló dolgozók előadása, ahol a személyes történetekből összeállt egy kőszínházi dokumentarista darab.
A személyes történetek megosztása, azaz a “storytelling” fontosságáról Gordon Whitman is beszámol a Stand Up! How to get Involved, Speak Out, and Win in a World on Fire című könyvének 4. fejezetében, melyet itt olvashattok magyar fordításban.
A közösségszervezésről szóló, hiánypótló könyvről angol nyelven ezen a linken tájékozódhattok.
Szeretnék többet megtudni az érdekképviseletről!
Írta: Csordás Anett